// folytassátok már lécci a palotában. mert ugye bár már a szobákban vagyunk. tehát a palotán belül és bocsánatot kérek mert én kezdtem el ezt *sajnálkozik*//

 -Ahm a kard csak dísznek van, sose használtam még...és..számomra te vagy az első akivel így beszélek..sose beszéltem mással, elég rémes a múltam..*ezt halkan mondtam inkább csak magamnak*..-szóval igazából csak olvastam más lényekről, de ha jól tippelek, te....*kicsit elgondolkoztam* -Vámpír vagy igaz? 

Scott Demons

*felállok és a kardhoz lépek, felveszek és kihúzom a hüvejéből*-Nem rossz....könnyű de éles..*mondom ikább csak magamnak és megforgatom  akardot, végül visszacsúsztatom a helyére és leteszem*-Hát úgy látom egy harapós csajszit kaptam szobatársnak..*kuncogok fel és a lányra mosolygok*-Hmm nimfával még úgyse volt dolgom...*nyalom meg a szám és kivillantom a fogaim hogy lássa ő is kivel is kekeckedik*

 -Ha szeretnéd megnézheted...*mondtam, majd levettem magamról a köpenyt, bár így látszódott az a pár pikkely a karomon mellkasomon és a nyakamon, de most nem zavar, had tudja a fiú, hogy kivel állt össze* -Nos mivel Lampada vagyok, azaz alvilági nimfa, jobb ha nem becsülöd le a képességeim...*mondtam kicsit sértődötten*

Scott Demons

Hmm szép kard *ugrik a szemem a lányról a kardra és felülök az ágyban*-Megnézhetem? Amúgy én Scott vagyok *nézek a lányra és végigmérem*-Hmm...törékenynek tűnsz, biztos hogy ide akartál jönni?

 -Ahm...rendben...*eléggé meglepett, hogy megengedte a fiú, hogy maradjak, ezért lassan letettem azt a kevés csomagot amit hoztam illetve leakasztottam a hátamról a kardomat és nekitámasztottam a falnak, bár nem igazán látszott rajtam, de nem tudtam mit csináljak, sose volt közelemben senki, nemhogy még egy szobába velem* -Aisha vagyok Shageki Aisha

Scott Demons

*vigyorogva a lányra néztem*-Semmi gond. Nyugodtan cuccolj le nem harapok...annyira *vigyorgok a lányra kevesen*

  *Lehajtott fejjel igyekeztem tovább, ezért amint felértem a legelső ajtón bementem hogy minél kevesebb időt kelljen a többiekkel töltenem, de balszerencsémre egy fiú ült ott bent, akit eléggé későn sikerült észre vennem, mikor felemeltem a fejem a kapucnim lehullott arcomról* -Ahm én én elnézést, nem tudtam, hogy van már itt valaki...

*Közben találtam egy még üresen álló szobát. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, majd levágtam rendetlen cuccaimat az ablakhoz közel lévő ágyhoz. A kilátás tökéletes volt, egy erdőre nyílt. Gondolataimba merülve feszülten figyeltem a fákat *ez mindig megnyugtatott*, majd alaposabban körülnéztem az otthonos szobában. Vajon lesz szobatársam? -merült fel bennem a kérdés.

Emily Colt

Ahha, hát még jó, mer akkor hozzátok vágnám a közmunkás lapátot meg a csizmát*mosolygok, de a hangom komoly*-Érrtem, hát majd meglátjuk.*bólintok és bemegyek a szobába*~hmm egész jó...~

*Egy idegen belémütközött de legalább bocsánatot kért!Még jó hogy nem csak bunkók jelentkeztek...*

Azt hiszed nem lesz elég? *megyek utána* Nme fogunk mi olyan sokat csinálni. Legalábbis én nem, a másik kettő? az rejély de minden esetre nem fognak titeket közmunkára itélni, se én se a másik kettő. *felétünk a még egy lépcsőn lépcsőn majd mutaok neki egy irányt* nézd az megfelelő lesz szerintem neked. Nem túl csicsás de negyon otthonos. *már a többiek nagyából megtalálták a szobájukat. De én nem akartam semmit csinálni ígyhát lementem az ebédlőbe és leülem. Elővettem egy könyvet majd azt olvastam*

Emily Colt

Felőlem*vonvok vállat*-És nekem mindegy milyen a szoba csak ne legyen tele cuuki dolgokkal és legyen egy ágy amire ledőlhetek.*nézek a fiúra*~ez mindig ilyen vidám lesz? -.- jézus, bolondokkal vagyok összezárva...~*mérem végig, majd elindulok felfele, majd követ ha akar, hisz ő ajálotta fel hogy elkísér*-És amúgy hogyhogy ennyi emberre csak három segítő jut,...Nem kevés ez egy kicsit*kérdem a vállam fölött, kicsi gúnnyal a hagomban*

-Oh értem ~egy különc?~ ez esetben elkísérhetlek a szobádhoz? van egy ilyen sötét hangulatú szoba, nagyon remekül meg van csinálnva érdekelne ? vagy mi áll legközelebb a szívedhez ? *vidám*

Emily Colt

Hát ennyi hisztis csaj majd megneveli őket*vonok vállat vigyorogva*-Én Emily vagyok, és köszi, de amúgy még itt a cuccom csak nem akartama  tömeggel menni *bökök a fejemmel a felvonulókra majd megigazítom a válamon a táskám*

Scott Demons

*felmegyek a szobákhoz, és benyitok a legelsőbe, hál ég még nincs itt senki, ledőlök az ágyra és nézem ki megy el az ajtó előtt*

-Oh máris lepakoltál ? Az ebédlő az végig mész a  folyosón majd a jobra a csigalépcsőn les és a középső hely de ott mindig nyitva van az ajtó nem nehéz észrevenni. És a nevem Hidetora vagy ha úgy gondolod Detora én nem kiképző tiszt akarok lenni hanem barát aki segít nektek oks? *mosolygok* a másik kettő kicsit begyöpösödött *súgom neki halkan hogy senki ne hallja* de ők is tudnak jó fejek lenni ha akarnak

Emily Colt

*fellépdelek a lépcsőn, majd a tetején körül nézek, azt látom merre mennek a többiek a szobák felé, de negem más érdekel*~valakitől meg kéne kérdeznem...~*gondolkodok, mikor meglátom az egyik főmuftit aki elbaszódott, sóhajtok, a szememet forgatom de odamegyek hozzá*-Bocs, nemtudom a neved nem jegyeztem meg de merre kell menni az ebédlő fele?

Scott Demons

*látom hogy a lány nagyon elgondolkodott, így csak felkapom a cuccom és megyek a tömeg után*~remélem nem valami uncsi begyöpösödött szobatársat kapok...egy csajt kéne befűzni...~*nézelődök vlami jó nő után*

*indulok fel a lépcsőn a palotán belül és látom hogy páran hurcolkodnak* ~pedig elmondtam h kérhetnek segítséget, habár nekem szólnom sem lehet hiszen elestem. most biztos nem vesznek semmibe de majd megváltozik a véleményük~ *felértem a lépcső tetejéig majd ahol a két oldalon levő lépcső összeér megállok és nézem az érkezőket*

~meglátom a szökökutatt és oda megyek leülök,és nézem a vizet~*miért kellet ezt csinálni velem ők nem tudom ki verni a felyemböl*

Emily Colt

*a puffanásra odakapom a fejem,*~elég gáz hogy pont ő esik el...~*vágok egy grimaszt, és nem bírom ki kuncogni kezdek halkan*

Scott Demons

*nézelődök, hátha találok valakit akivel szóba lehet elegyedni, feltűnik hogy egy kiscsaj nem megy fejvesztve fölfele hanem csak sétálgat, nem megyek oda hozzá, de figyelni kezdem*