Emily Colt

*a fiú után trapolok, gondolom majdcsak követ a 3. ha akar*-Hé, várj már meg...*lépek mellé*

-Ohh igen, télleg. Fene... mostmár mind1 szórakozz kedvedre *vigyor, és lépek ki az ajtón* ~remek szórakozás lesz~

Adam:

-Hidetora, Hidetora, Hidetora...~tettem a vállára a kezemet.~ -Te mindig tudod hogyan kell provokálni az embereket...De ugye nem felejtetted el, hogy mindent "érzek"? De ha ennyire szeretnéd.... hát legyen. Legalább újra lemehetek a föld mélységeibe.

~Kinyitottam az ajtót.~ -Remélem Emily kisasszony is tud jönni...hiszen nagyon forrong belülről..
~Egy kis előny nekem, amit a képességem okoz. De most nincs kedvem irányítani őket...sokkal izgatóbb, ha ők vesztik el az eszüket, saját maguk miatt.~

*morranok rá*Emily Colt

Hát jó mennyünk ha annyira akarod..*morgok ingerülten, nemtudom mit akar a fiú, de állok ellébe, a vadállatom úgyis egy kis mókára vágyik, hidegen elmosolyodom, majd a másik fickó felé fordulok*-Ja, és meg tudom magam védeni, nem kell itt parázni...-Megyünk?*nézek ismét Hidetorára*

-olyan sok itt az ember. kis friss levegöre van szükségem és kell egy kisseb társaság max 2 fő *mosoly* ~kíváncsi vagyok mire képes éles helyzetekben. fanébe is egyezen már bele~

Emily Colt

~szörnyek? Édesen hangzik...~*morgok magamban és Hidetorára nézek szúrós szemmel*~valyon mikor akarta közölni hogy mik is vannak ott?...~*gondolkodom, majd végülmegszólalok*-És akkor minek megyünk oda? Itt is tudsz mesélni...*mondom kicsit bunkón, mert a bennem lévő vadállat ki akar szbadulni egy kis izgalmat keresni, és ha odamennék biztos nem tudnék rajta uralkodni, önkéntelenül is átváltoznék*

-Ő akarta. De nem csinálunk problémát. Nem megyünk be az erdőbe csak mesélek neki valamit róla. majd halladunk tovább *kacsintok adamra* ~mesélek? talán. de ő neki tudni kell~

Adam:

~Nem törődtem a kishölggyel, később majd számolunk~

-Az erdőbe? Hidetora... te tudod a legjobban h magasról teszek rá, hogyha valaki kipurcan, de... már az első alkalommal játszani akarsz a szerencséjükkel? Vagy már meg is tanítottad őket "szagtalanul" járni, hogy azok az undorító dögök ne szimatolják ki őket?

~Ami igaz, az igaz. Mizui férgei kegyetlen gyilkosaok, akik szagra mennek, s olyan finom a szaglásuk, hogy az áldozatuk, még egy kis hangya is lehet, akkor is több kilóméterről kiszimatolják a vacsorát. Igaz, a vár és az udvar körül enyhe pajzsot érzek, de az erdőben már semmi ilyesmi nincs. Tudom, hiszen érzem amit érzem. Hidetora arcán semmi változást nem láttam, így félre álltam az útból.~
-Hát akkor...~sunyi mosoly jelent meg az arcomon~ -Jó szórakozást...

Emily Colt

*az újonnan érkezette nézek, ránézésre megállapítom hogy nem egy könnyű személyiség*~nna még egy gyerekpesztra?....ragyogó....~*sóhajtok*

-Nos akkor menjünk az erdőbe. Te is velünk tartasz, Adam? *köszönés nélkül a közepébe*

Emily Colt

Az udvart már láttam, de az erdőre kíváncsi lennék...*mondom színtelen hangon, bár tényleg érdekel az erdő, másik énem belülről felmelegít, és várja hátha kiengedem*

Adam Smith:

*Végre én is ideértem. A vérnyomásom legalább kétszázon van. Elegem van ebből az undorító helyből. De mostmár legalább itt vagyok.* ~Körbenézek, de őrséget, vagy bármiféle védelmet sehol sem látok. Senki nincs még itt? -gondolom. Benyitottam az ajtón, és megláttam, hogy rengeteg ember tolong benn.~

-Üdvözletem.
-mondtam nyersen.
-Látom mindenki remekül van. Akkor van egy rossz hírem! Megjött szerény személyem, MR. Ünneprontó! Ne! Ne tapsoljatok!
Cinikus hangsúly.
~Amikor láttam hogy mindenki arcára kiült a döbbenet nevetni kezdtem.~
-Ugyan már...én sem eszem embert... bár... ~megköszörültem a torkomat.~ -Adam Smith vagyok. Oh Hidetora. Örülök hogy újra látlak. ~léptem Hidetora elé, s kezet nyújtottam neki.~

-Nos akkor nézzük meg először az udvar többi részét. majd az erdőt és így tovább *lépkedek előre*

Emily Colt

Okkééé...*nyújtom el a szavamat, majd a vöröshajú sráchoz fordulok*-Akkor go....*vonok vállat és várom merre is megyünk*~addig se unatkozok vagy kell csevegnem cuuuki csajokkal...~*gondolom magamban gúnyosan*

- Nyugontan elrabolhatod a hölgyet. Oh és kérdésedre válaszom, egyszerüen. Böveben majd ha lesz a bál akkor kifejtem. *és ki jól végezte dolgát elsétálok vissza a szobámba és magamra zárom az ajtót.*

-Érttem... Nos akkor bemutathatom neked a palotát ? sok érdekességben lesz részed

Emily Colt

*a fiúra nézek akivel már 2x is összefutottam*-Szia...semmi. Épp koccantunk..*mondom vállat vonva*

*ránézek a lányra. egyszerű női ruha van rajta ami kék és fehér színekben pompázik*- Nos szerintem hozzád aza szoba illene *mutatok az egyikre* -Kék, fehér színek váltják egymást és a függöny és az ágy körüli oszlopokon a függöny fehér selyem. A takaró és a szőnyeg kék és nagyon puha. van benne még tükör és egy nagy szekrény a dolgaidnak esetleg. de ha nem tetszik akkor keresgélj tovább *megyek tovább amerre indultam és ismét találkozok carlossal meg a másik lánnyal akivel beszéltem a lépcsőknél* ~már megint ők~ -üdv megint mi újság?

Emily Colt

Bál? Hát sose hozott lázba, ki kell puccokodni meg magassarkút húzni brr*mondom inkább magamnak mint az illetőnek, majd fintorgok és megcsóválom a fejem*-Nem, én anyira nem várom. *jelentem ki*~hú ismerős...jaaj ez az a pacák az ebédlőből aki a drámás csajjal dumált...~*esik le neki*-De amint látom te nagyon várod már...mitől lehet így bezsongni egy kis táncikálástól...*húzom el a szám, kicsit gúnyos hangnemben mondom, de ez nálam amegszokott*

- Elnézést. Csak nagyon örülök, mert Detora megengedi a bált. Már csinálják a termet. Olan fantasztikus lesz! Te is várod? *Szegezem neki a kérdést és nagy mosollyal arcomon várom válaszát.* ~Szép hölgy azt azért meg kell hagyni.~